Előszó



Pontosan hat évvel ezelőtt ismertem meg Sándort, a Refisz szokásos balatonszárszói bibliaismereti táborában. Vidám, szabad szájú, kicsit talán bizarr alaknak tartottam, aki remekül értett az ifjúság nyelvén, éppen remek poénjai révén. Az már akkoriban feltűnt, hogy nem igazán enged közel magához senkit, de ennek okát csak mostanában értettem meg. A következő nyáron Sándor magával hozta a kislányát, és a feleségét is a Soli Deo Gloria konferenciatelepre. Aztán egyszer csak eltűnt�

Ha jól emlékszem, 2003. őszén láttam újra, a Refisz őszi konferenciáján, és kissé megdöbbentett ez az új Sándor. Csöndes volt, magába forduló, és nyoma sem volt régi derűjének. Akkor már hallottam kósza pletykákat a magánéleti válságáról, de a részleteket nem ismertem (és ma sem ismerem), és nem is tartoztak rám. A konfi vége felé Sándor felállt, és remegő hangon, könnyekkel a szemében megköszönte, hogy ott lehetett és szolgálhatott, úgy, mint rég, �hangmandróként�, azaz hangtechnikusként. Akkor olyan mélységes fájdalmat és alázatot láttam a tekintetében, amely teljesen felkavart. Csak később tudtam meg, miért maradt el egy időre a konferenciákról. Nem önszántából�

Amikor tavaly ősszel megint összefutottunk, éppen készült Oahu szigetére, Polinéziába, és felvetettem, ha van kedve, írjon olykor pár sort az ottani életéről. Ennek a javaslatomnak az eredményeként Sándor egymás után elküldte az írásait, amelyeket még évekkel ezelőtt vetett papírra. Mivel nekem nagyon tetszettek, felmerült egy esetleges könyv gondolata, ám ezt több kiadó elutasította, mondván: milyen keresztyén az, aki elvált? Náluk nem jelenhet meg ilyen ember írása!  Én azonban úgy véltem, és ezt ma is tartom, hogy ha az Úr Isten megbocsátott valakinek (márpedig ez egyértelműen kiderül Sándor legfrissebb írásaiból!), nekünk, embereknek nincs jogunk megvetni és kiközösíteni őt, elítélni meg végképp nincs, hiszen �az vesse rá az első követ, aki bűntelen!�  
Ezek az elmélkedések, bizonyságtételek túl érdekesek és tartalmasak ahhoz, hogy átadjuk őket az enyészetnek, ezért közkinccsé tesszük őket az interneten, ahol bárki, bármikor ingyen hozzájuk férhet. Vélhetően minden olvasóban hasonló érzések fognak kavarogni, mint bennem, amikor először olvastam őket: Isten számára senki sem értéktelen, sőt! Az Ő szemében a bűneit őszintén megvalló ember sokkal fontosabb és becsesebb, mint az olyan, aki esetleg éveken át leplezi, takargatja minden szennyét. Isten megmutatta mérhetetlen szeretetét és kegyelmét egy olyan emberen, akit a magát keresztyénnek nevező jó néhány közösség kiebrudalt, pellengérre állított, megalázott� 
Ennek az emberi értelemmel fel nem fogható csodának lehetünk tanúi, ha végigolvassuk Sándor �szösszeneteit�, amelyeket tiszta szívéből, semmit nem szépítve, önmagát az Úrnak átadva írt le életének olyan időszakaiban, amikor még nem is sejtette, hogy valaha mások okulására és épülésére fognak válni. Kérek mindenkit, hogy ennek tükrében kezdjen hozzá az olvasáshoz, és döntse el maga, méltóak-e ezen gondolatok arra, hogy másokkal megosszák őket?

Csak még valamit: Amikor idén nyáron viszontláttam Sándort Balatonszárszón, az arca kisimult, tekintete tiszta, mosolya mélázó volt. Isten testi-lelki �tatarozást� végzett benne, rajta. Mert jó az Úr az Őt félőkhöz, és szeretete soha el nem múlik! Áldott legyen érte az Ő szent neve!!!

2005. október 18.

                                          Erdélyi Margit


           Használati utasítás...


Köszönet elsősorban Istennek, aki úgy vezetett, hogy "villanykönyv" formájában jelenjen meg eme néhány utibeszámolóm és bizonyságírásom, Margitnak, aki végezte az igen nehéz korrektúrát, és öntötte a nagyközönség számára emészthető formába eléggé nyers stílusomat, és Kornélnak aki mindezt felsegítette a világhálóra!
Célunk, egy világot mindkét értelemben megjárt ember szemszögéből bemutatni az utazások során látottakat-átélteket, őszinte életérzéseket, gondolatokat, ugyanakkor bemutatni Isten mindent megújító kegyelmét a leggyarlóbb emberen is. Mert Isten különös bizalmával ajándékozott meg, több tálentumot is adott, de nem vigyáztam, és ez felbátorított vakmerő bűnökre. Ahol győznöm kellett volna, ott elbuktam. 
Aki magasan volt, nagyon mélyre tud zuhanni...

Ha valaki úgy érzi, hogy az öntetszelgésen, az otthon (Magyarország) fikázásán és a tengerentúli világ dicsőítésén kívül másra nem jutottam, sajnálom, mert leghőbb vágyam, hogy hátralévő életem dicsérje és magasztalja Isten nevét, aki annyi csodát és olyan rendkívüli dolgokat tett velem, és Általa annyi mindent élhettem át.

Régóta fotózom diára - a diaporáma készítés kapcsán -, ezekből, valamint újabb képekből válogattam ki a kedvenc képeimet, amelyeket egytől egyig magam készítettem (kivéve, ami rólam készült, valamint pár képet Béla készített Hawaiin). A digitalizálás során itt-ott torzultak a színek, de a képek célja nem fotókiállításon való megjelenés, hanem a szöveg aláfestése.

(A szöveg és a képek bárminemű úton és módon történő felhasználása nem lehetséges! )

     Isten áldja meg az Olvasókat, és az olvasást!

                                        Sándor


A kiválasztott írásra rákattintva legyünk türelemmel, mert a képek sokasága miatt a betöltés géptől függően, eltarthat egy ideig. (Ideális képernyőterület; 1024X768, 1280X1024, javasolt böngésző: Internet Explorer.)

A kezdetek...

1998-1999, Ausztrália, Amerika

1999 ősze, Amerikai körút

2000 tele, Hawaii

2001 ősze, Amerika

2003 tavasza, Amerika

2003-2004, Hawaii

2004-2005, Hawaii

2005-2006, Hawaii

2006-2007, Sri Lanka

2007, Uganda

2013, Uganda

2014, India

2016, Florida

2017, Malaysia

Képek